Meichl Ágnes, felnőttkönyvtáros könyvajánlója

“M mint mészárlás, mint megrázkódtatás, mint megszállott és megszálló, mint meggyőződés és megalkuvás.”

Simon Stranger: Fény és sötétség lexikona

A könyv címéhez hűen valóban egy lexikon ez a regény, mivel a fejezetek az abc betűit bontják ki, egy-egy szóhoz egész történeteket hozzárendelve. (Nekem erről a stílusról Temesi Ferenc Por-ja jutott eszembe, bár az a mű kötöttebben “lexikonos”)

A Fény és sötétség lexikonában három síkon zajlik a cselekmény, a közös szál a II. világháború és egy ház Norvégiában.

Az első szál szereplője -amely az apropóját adja a regénynek- az író feleségének dédapja Hirsch Komissar, akit egy norvég táborban öltek meg 1942-ben. Az ő emlékére kezdett nyomozásba a szerző, és ennek gyümölcse lett ez a könyv, melynek nagyobb része valós eseményeket mutat be.

A második szál egy teljesen más szemszögből mutatja be a világháborút, egy alacsony, jelentéktelen férfi "fontossá" válásán keresztül. Henry Rinnan létező személy volt, akit társai megszégyenítettek, a lányok pedig tudomást sem vettek róla. Emiatti állandó dühe akkor csitul kissé, amikor felismeri, hogy a félelem is van olyan jó hatalmi eszköz, mint az elfogadás. Erre apellálva teremti meg a maga kis világát, ehhez pedig jó táptalajt nyújt a háború. Henry élettörténetének alakulásában láthatjuk, hogyan lesz egy frusztrált kisemberből hatalommal bíró bandavezér.

A harmadik szál Hirsch Komissar fia, Gerson életének egy szakaszát mutatja be, az 50-es éveket, amelyet a Rinnan-banda egykori házában élt le családjával. Ahol anno a pincében kínozták és gyilkolták a foglyokat, a nappali falát pedig golyónyomok tarkítják. Gerson felesége, Ellen, aki maga is zsidó, sosem tudott megbarátkozni a helyzettel, belebetegedett és ez a házasságukat is felbomlasztotta.

Kiválóan megírt családregény ez a könyv, ahol minden mindennel összefügg, ahogyan a múlt és a jelen között ugrál a szerző. És ez teszi érdekessé, ugyanakkor nehéz olvasmánnyá is a regényt. Másfajta módon közelíti meg a II. világháború rémtetteit, mint a legtöbb e témában íródott mű. A stílusa, a mélysége mind kötelező olvasmánnyá teszi a könyvet.

A fordítás pedig kiemelkedő. Nehéz feladat lehetett a magyar szavakat társítani a kezdőbetűkhöz, úgy, hogy a mondanivaló ereje megmaradjon, de Patat Bencének ez a bravúr tökéletesen sikerült.