Takács Anita felnőttkönyvtáros könyvajánlója

Ez a könyv nagyon lelassít. Elgondolkodtat a regény mondanivalója. Igazán kikapcsol.  A történet 1968-ban játszódik, és „A Missie-ről” szól. Egy tanítónőről, akit mindig így hívtak, valódi nevétől függetlenül az isten háta mögötti helyen, egy kis faluban. Mindegy, hogy éppen ki töltötte be ezt a posztot.
Iris, aki az új „Missie” lesz romokban hever, amikor kiderül, hogy férje nem az az ember, akinek hitte. Egy napon autóbalesetet szenved a férfi, akiről kiderül, hogy nem dolgozik, szerencsejátékos és rengeteg adósságot halmozott fel. Van két kamasz gyerekük, 2 jelzáloghitel. Az asszony hirtelen döntést hoz: felmond a jelenlegi helyén, eladja a házat, amiben eddig éltek, s távol, egy kis faluban kezd új életet, szolgálati házban, szerény körülmények között. Hogy mi történik ezen az új helyen a 40 éves tanítónővel, a két kamasz gyerekkel, az lassanként bontakozik ki. Nagyon sok vicces, de valódi helyzet csal mosolyt az arcunkra. Néha sajnáljuk az asszonyt, de végig drukkolunk neki. Mert olyan igazi, „régimódi” tanítónő: értékekkel, aki minden gyerekkel megtalálja a hangot, még azzal is, aki nem beszél. Jól állja a sok-sok kritikát, amit kap. Nem hagyja magát, kitart az elvei mellett, még ha adott esetben egy szülővel is kell szembeszállnia. Végtelen szeretet van benne. Biztatja a kis gyerekeket, akiket a szárnyai alá vett: ne adják fel az álmaikat! „– Nagy különbség, hogy valaki csöndes, vagy egy árva kukkot sem szól. Biztos nagyon magányos ott
bent a kobakjában. Charles a fejét rázta. – Á, nem. Itt kint magányos, közöttünk. A fejében minden rendben van. Ezért él odabent.”