Meichl Ágnes, felnőttkönyvtáros könyvajánlója

Az író új regényét nagyon vártam, nekem ő az a típusú alkotó, aki nem tud hibázni.

Akár regényt ír, akár csak “beszélget”, vagy kortárs íróktól válogat. Bízom a tudásában, tehetségében.

A “Két macska voltam” is beváltotta a hozzá fűzött reményeimet.

„Álmomban két macska voltam és játszottam egymással.” Ez a Karinthy-idézet adja a könyv címét és felépítését is, a regényben mindenhol tetten érhető a címbéli kettősség.

A főhős, György rendőr és bűnöző egy személyben, aki saját maga után nyomoz. A történet maga hol a hetvenes években, hol a rendszerváltás után játszódik. A narratíva is kettős, olykor Györgyről szól, olykor György mesél egyes szám első személyben.

A regény legfőbb jellemzője ez a többszempontúság.

Az író szerint:

„Akiben nincs legalább két macska, azt el kell nagy ívben kerülni. Mert akkor ő azt hiszi, hogy tudja az egyetlen létező igazságot.”

A kötet főszereplője, Novák György gyermekként egy tanyára költözik szüleivel és testvéreivel. Menekülnek a “valódi” életből, az emberek elől, a Kádár-korszak elől az apa 56’-os megzavarodása miatt (ahogyan a hivatalos szervek szépen megfogalmazzák)

A költözés, az új élet, az elzárkózás felszínre hozza a problémákat, mind a családon belül, mind a hatóságokkal. Gyuri addig rajongva csodálta az apját, de ő ebben a környezetben a paranoiája kiélesedésével agresszívvá válik. Ágnes, az anya az alkoholba menekül a férje dühe és saját gyengesége elől, melynek a gyermekei is áldozataivá válnak.

Itt, ebben az elzárt világban derül ki Gyuri számára, hogy a családja nem is az övé, a múltja hazugságra épül. Elszökik otthonról, de az apja által okozott törést viszi magával élete folyamán. A regényben vissza-visszatérő motívum az apaság kérdése, ahogyan a főhős gyerekként a saját apjáról, majd későbbi életében apaként a fiával való viszonyáról gondolkodik.

Elgondolkodtató a műben, mennyiben játszhat szerepet a gyermekkori trauma abban, hogy a főhős felnőttként hajlamos volt a könnyebb utat választani. Hiszen György a rendőrségnél kitűnhetett volna az eszével, a szakmai jártasságával, ehelyett a tökéletes bűncselekmény véghezvitelével próbálkozott.

Hiszen abban a korban mindenki mindent megtehetett. A rendszerváltás környékén a bűn fogalma megváltozott, felhígult. Rendőrként György látta, hogyan működik a rendszer belülről, hogy a bűnözés elfogadható a legfőbb szinteken. Úgy gondolta, okosabb a főnökénél -ami valóban tény- , és mivel saját maga vezeti a nyomozást, kizárt, hogy elkapják. Esetről esetre egyre nagyobb önbizalommal “dolgozott”, ez okozta a vesztét is végül.

A könyv társadalomkritika, család- és fejlődésregény némi lélektani krimi-szállal.
Valójában meghatározhatatlan a műfaja. Ami viszont meghatározható, hogy remek olvasmány.