Nyitvatartás

Hétfő: 12-19
Kedd: 10-17
Szerda: ZÁRVA
Csütörtök: 10-17
Péntek: 12-18
Szombat: 9-12

Naptár

h k s c p s v
 
 
 
1
 
2
 
3
 
4
 
5
 
 
 
8
 
9
 
10
 
11
 
 
13
 
14
 
15
 
16
 
17
 
18
 
19
 
20
 
21
 
22
 
23
 
24
 
25
 
26
 
27
 
28
 
29
 
30
 
 
 

Elérhetőség

Hamvas Béla Városi Könyvtár

2440 Százhalombatta
Szent István tér 5.

Tel: 23-355-727
Fax: 23-355-727

Email: konyvtar@mail.battanet.hu 

Facebook

A HALÁLTÁNC-BALLADA, avagy tanulságos utazás az internet mélyére egy irodalomtörténeti érdekesség nyomában

 „… s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!”

Kinek az agyában született meg az a látomás, amit ma magyarul A haláltánc-ballada címmel ismerünk? Vajon Francois Villon víziója volt, aki Párizsban született 1431-ben (vagy 1432-ben?), és akinek halálban bővelkedő korában jellegzetes irodalmi és képzőművészeti motívum volt a haláltánc? Esetleg Faludy György találta ki, aki ugyancsak válogatott halálokkal tarkított korban élt és alkotott? 1910-ben született Budapesten, majd háborúk és forradalmak és rendszerváltás és világra szóló kalandok után Budapesten halt meg 2006-ban.
Az egész azzal kezdődött, hogy hallgatni kezdtük Villon verseit és balladáit Huzella Péter és Mácsai Pál előadásában, azaz a Befogad és kitaszít a világ című hangoskönyvet (Mojzer Kiadó 2008). Minél többet hallgattuk, annál inkább érett bennünk a kíváncsiság az eredeti, francia szövegek iránt. Többek között keresni kezdtük A haláltánc-ballada eredetijét is.
Az első, amit ilyen esetekben rendszerint megnyitunk a magyarulbabelben.net, a műfordítók és műfordítások oldala volt. Itt a világirodalom számtalan verse és fordítása megtalálható, sok izgalmas percet szerezve a kutakodóknak. De Villon-nál – bár több versét többféle fordításban is olvashattuk – A haláltánc-balladát nem találtuk.
Így hát tovább ástunk. Találtunk egy bejegyzést, ami a haláltánc-motívumot, mint a késő középkorra jellemző versformát elemzi, és úgy közli A haláltánc-balladát, hogy meg sem említi Faludy nevét (cikkcakk.blog.hu). Szintén Villon-költeményként szerepel, fordító feltüntetése nélkül, de magyarul (?) az apocalypse.rulez.org oldalon. A másik verzió, hogy Faludy átköltéseként (magyar-irodalom.elte.hu), illetve Faludy költeményeként (latomus.eoldal.hu) aposztrofálják. Az egyik legmeglepőbb találat – ami talán legjobban mutatja, hogy bármilyen hangzatos és meggyőző egy-egy oldal neve, mindig (MINDIG!) kételkedjünk! – az az erettsegi.com. Itt Villon életén nagy ugrásokkal, eléggé sete-suta mondatokon át futhatunk végig, míg odaérünk, hogy „Nehéz a lelkiismerete és iróniával szemlélteti önmagát. Nem képmutató, nem akarja jobb színben feltüntetni magát. >Álszentek voltunk mindahányan/s az évek szálltak, mint a percek,/véred kiontott harmatával/irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!<”. Se forrás, se fordító.
Belefutottunk még egy érdekességbe: a fecit.hu oldalon Vincze Erika képversekbe álmodta a magyar szöveget, szerzőként ő is csak Villont tünteti fel (de a grafikák mindenesetre izgalmasak, ld. illusztrációnk!).
Ekkor elhagytuk a magyar nyelvű oldalakat – és egy rövid angol kitérő után – a franciákat kezdtük kutatni. A haláltánc franciául: danse macabre. Erre előjött az angol authorsden.com, ahol Peter J. Oszman a The Ballad of „La Danse Macabre” angol verziója forrásaként Faludy György magyar fordítását jelöli meg, amit „állítólag (purportedly) a XV. századi francia költő, François Villon írt”.
Az első francia nyelvű találat – old.citadelle.org – közepén három akasztott ember lógott egy középkori metszeten, felette a felirat: La Danse Macabre de Villon. Itt azonban nem a költeményt olvashatjuk, hanem egy tanulmányt Villon költészetéről. Felvetődött a gyanú – ismerve a Faludy-kötet pontos címét: François Villon balladái Faludy György átköltésében –, hogy más szavakkal keressük tovább az eredeti szöveget. A vates.hu oldalon megjelent „A balladai homályba vesző François Villon története” című írásban ezt olvashattuk: „…Epitaphium (sírfelirat, síremlék, halotti beszéd) címmel, ami már jóval komolyabb hangvételű. Faludy György a címet Haláltánc balladának fordította…” Így találtunk rá több helyen is a Ballade des pendus versre, aminek már a francia címe sem egyértelmű. Bár számos oldalon a fenti rövid címmel szerepel, ugyanezt a költeményt megtaláljuk L'Épitaphe de Villon, valamint L’epitaphe en forme de ballade que feit Villon pour luy et ses compagnons, s’attendant estre pendu avec eulx címmel is. Ugyanez Illyés Gyulánál Gyász-irat, melyet maga s társai számára szerzett a költő, mialatt fölakasztásukat várták, József Attilánál Nyugasztaló, melyet Villon szerzett önmagáért és cimboráiért, várván, hogy vélük fölakasszák. Faludy Györgynél is megtaláltuk Akasztófa-virágok balladája címen, tehát semmiképp sem azonos A haláltánc-balladával.
Az egyik legizgalmasabb és legsűrűbb vadászterep kétségtelenül a poesie.webnet.fr oldal volt, ahol összesen 34, illetve a poems.co, ahol 53 Villon-verset találtunk eredeti nyelven. Itt már a legkülönfélébb keresőszavakkal próbáltunk rálelni A haláltánc-balladára. (Praktikus közbeszúrás: a ctrl+f billentyűkombinációval tudunk szavakra rákeresni egy-egy oldalon.) A „danse” és „macabre” kifejezésekre semmit sem leltünk, a „mort”, azaz „halál” egyetlen találatot adott: Rondeau (Mort, j'appelle de ta rigueur), ami Szabó Lőrinc fordításában: Rondó az elsiratott szerelemről.
Címét tekintve talán a Ballade finale (Végballada – Koosán Ildikó fordítása) állt még közel a keresetthez, de beleolvasva egyből kiderült, hogy még csak formájában sem haláltánc.
Még a kutakodás elején találkoztunk az alábbi két megjegyzéssel: „A fiatal Faludy György ál-Villon verseket írva, Villont mintegy maszkként felhasználva lépett először a nyilvánosság elé.” (wwww.wikipedia.hu). Bár a wikipedia-t előszeretettel használják az egész világon megbízható forrásként, azért jobb, ha tudjuk, a legtöbb szócikket elkötelezett laikusok írják, különösebb kontroll nélkül. A másikat az ugyancsak lelkes amatőrök által, abszolút kontrollálatlanul gyártott tartalmak, a gyakorikerdesek.hu oldalon találtuk. „Ha minden igaz, akkor azt nem Villon írta, hanem Faludy György. Pusztán a cenzúrát kerülte ki a fordítás címszóval” – írta egy anonim hozzászóló. Ez tipikusan az a találat – megbízhatatlan oldal, névtelen szerző – amit rendszerint figyelembe sem veszünk, pláne, ha egyébként ezt állítást sehol máshol nem látjuk viszont. Ám másfél-két órás internet-böngészés után kezdtünk hajlani rá, hogy talán igaza van.
Ekkor döntöttünk úgy, hogy visszakanyarodunk a legelejére, és – mivel a polcról nem tudtuk lekapni, és a könyvtárba sem mehettünk el – felkerestük a mek.oszk.hu oldalon az eredeti Faludy-kötet online-verzióját. Elsősorban azzal a reménnyel, hogy annak elő- vagy utószavában végre magyarázatot találunk. És nem kellett csalódnunk.
Az 1937-es megjelenés végén található Rövid biográfiában (többek között) így ír Faludy: „Végül a fordításról szeretnék néhány szót megjegyezni… Hogy Villont érthetővé tegyem, rövidítettem és megtoldottam, egyszerűsítettem és komplikáltam, ahol ezt szükségesnek, vagy helyesnek találtam… Semmilyen anakronizmustól, semmilyen szabadságtól nem ijedtem meg és amennyire lehetséges, még a Villon-verseknél is jobb verseket igyekeztem adni... Néhány balladának viszont nincs eredetije, így például a Haláltánc- balladának.” Később, 1988-ban egy újabb utószóval – Az utolsó szó jogán – toldotta meg a kiadást. Ebben (többek között) a következőket olvashatjuk: „A Villon-balladák megjelenését a demokrata és baloldali sajtó, úgy hiszem, a megérdemeltnél nagyobb dicsérettel fogadta. A dicséret, ha ugyan helyesen látom, nem annyira a kis kötet költői érdemének szólt, mint annak, hogy a szabadság hangja és a fasizmus elleni támadás félreérthetetlenül kihangzott a versekből. A szélsőjobboldali sajtó fuldoklott a méregtől. Már-már az képzeltem: valamelyik tollforgatójuk előszedi a francia Villont és rámhúzza a vizes lepedőt. Például azzal, hogy a kötet két legprominensebb verse közül az egyik, A haláltánc-ballada, hiányzik az eredetiből (minthogy én írtam), míg a másik vers, A testamentum 384 sorából csak  kettő Villoné: >és őseim jeltelen sírhalmára sohsem ragyogtak gőgöskoronák< (a maradék 382 pedig tőlem van). Még szerencse, hogy szélsőjobbról senki sem tudott franciául, nemhogy a 15. századi nyelvhez konyított volna.”
László Anikó
(Köszönöm az inspirációt és együttműködést Bagi Barnabásnak!)

Esemény dátuma: 
2021. március 18., csütörtök - 16:00 - 17:45

Bejelentkezés

Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.

Katalógus

Hogyan használjam a katalógust?

Feltöltés alatt

Galéria

2015. december 10.

Könyvtárosok világnapja

2015 - Van képünk hozzá!

2016 - A könyvtárosok is esznek

2017 - Humor a könyvtárban

2018 - Dedikáció

2019 - Olvasószemüveg

2020 - Szép mondatok könyve

Partnereink

logók linkként?